2017
ISBN 978-606-542-068-7 Méret: 13
x 16 cm
Puha kötés 96 oldal
Kilencvenegy
évesen, 1981-ben halt meg Molter Károly, a két világháború
közötti erdélyi magyar irodalom egyedülálló humorú
elbeszélője, regényíró, kritikus, a Helikon Íróközösség
tagja, aktív pályája utolsó szakaszában a Bolyai Tudományegyetem
német tanszékének professzora.
A
személyes emlékek sora a szerző diák-korával és Ady Endrével
kezdődik, majd megelevenednek az erdélyi irodalom hőskorának
szereplői - ismerősök és ma már ismeretlenek (Karinthy
Frigyes, Kemény János, Kosztolányi Dezső, Kuncz Aladár, Móricz
Zsigmond, Tamási Áron, Tompa László - Haják Károly, Gulyás
Pál, Osvát Kálmán), s a kötet utolsó írásában öregkori
önmagát láttatja a görbe tükörben, amint "romló memóriával,
sok-dioptriás pápaszemmel, de hál'istennek még jó egészségben"
jár-kel a világban.
"Novellásköteteinek
írásai nem egyszer valamilyen anekdotából indulnak ki, ezt
fejlesztették igen találó jellemképekké, illetve a kisvárosi
társadalom jellegzetességeinek bírálatává" - írta róla
összefoglaló művében Pomogáts Béla. Ez az anekdotaiság lényegi
jegye közel fél évszázad után most újra kiadásra készített
kis kötetének is, azzal a különbséggel, hogy itt az írások
célpontja az író, saját maga. Amint a hozzájuk írott
bevezetőben ő maga írta: "...a megélt történeteket keresem,
írócéhbeliek, szerkesztő-barátok, művészemberek, tanártársak
emlékét őrzöm meg, kerekítek róluk amolyan portrékat,
fölidézem alakjukat és szellemük árnyékát az élet egy-egy
keserves vagy groteszk, szomorú vagy vidám pillanatában".
