Reményik
Sándornak A műhelyből című,
1924-ben megjelent kötete egy olyan verset is tartalmaz (Azt
mondják... a címe), amelynek címe
alatt egy név van ajánlásul: "Weress Margitnak". A versolvasó
ilyen nagy időtávolból általában átsiklik az ilyesfajta
dedikációkon, pedig ez esetben mögötte egy gazdag élet, egy
érdekes személyiség rejtőzik.
Hogy ki ő -
erre derül fény ebből a visszaemlékezésből.
Weress
Margit Tordán született, magyar-német szakos tanárnő volt, s
az első kisebbségi évek idején Nagyenyeden Áprily Lajosnak
tanártársa. Rajta keresztül ismerkedett meg Reményik Sándorral
is, s főképp kettőjük verseit előadva vált ismertté az épp
csak bontakozó erdélyi magyar irodalmi életben. Ennek több mint
félszáz levél őrzi a tanúbizonyságát az Áprily- és
Reményik-hagyatékban, s mostantól kezdve immár ebben a
visszaemlékezésben is, amelyet Áprily biztatására az 1960-as
években vetett papírra.
Visszaemlékezéseinek
most megjelenő első kötetében egyelőre csak gyermek- és
ifjúkorának évei elevenednek meg: az első világháború előtti
évtizedek tordai világa, egy tisztes polgári életforma, amely
gyermekkorában őt is körülölelte, s az első kolozsvári (majd
gráci) egyetemi évek, amelyekre már a háború vetette árnyékát.
A további
kötetekben, élete fonalát követve, eljutunk majd Budapestre,
Nagyenyedre, Segesvárra, Székelyudvarhelyre, ahol az 1950-es évekig
tanított a református tanítónőképzőben és a kollégiumban, s
részleteiben tárul fel számunkra az a kor, amelyben először
tudatosult bennünk, hogy milyen sorsdöntően fontos kisebbségi
életünkben a magyar szó Erdélyben.
